Odajöttél hozzám, amikor fából éppen valami kis figurát faragtam, és ezt mondtad:
-Miért nem csinálsz valamit énnekem?
Megkérdeztem, mit szeretnél, és azt felelted:
-Egy ládikát.
-Minek?
-Dolgokat beletenni.
-Miféle dolgokat?
-Mindenfélét, amid csak van-felelted.
Nos, itt a ládika, amit akartál. Beleraktam majdnem mindent, amim van, és még sincs tele. Fájdalom és izgalom van benne, jó és rossz érzés, nemes és aljas gondolatok - a tervezés öröme, itt-ott egy kis keserűség, és az alkotás leírhatatlan gyönyörűsége.
És mindezek tetejébe az a sok hála és szeretet, amit irántad érzek.
És a ládika még sincs tele.
